Egyedülálló nő koromban borzasztó egyszerű volt minden szülinap, a bevásárlólista egy üveg barna Bacardiból, egy kólából, meg egy csomag chipsből állt, és mire minden elfogyott, a nyakunkba is vehettük az éjszakát. Ehhez képest, komoly családanyaként, ma már elvárások vannak. Na jó, saját magammal szemben: legyen torta, meg vendégség, jó kaja, és persze, valami kulináris meglepetés is. De mire idáig eljut az ember, nagy utat jár be lelkileg.
Mármint úgy értem, hogy minden évben. A saját szülinapomról mostanában szeretek megfeledkezni, de még mindig ott van két cuki gyerek, akik úgy gondolnak a saját születésükre, mint az ősrobbanásra, az Univerzum születésére. Ennek megfelelőlen a méltó, és világra szóló ünneplés magától értetődik. Na most, én már rutinos anya vagyok, túl jó pár ilyen szülinapon, és tudom, hogy mivel jár.
Fotó: Shutterstock
Első fokozat: A hárítás
"Á, idén el vagyok havazva, túl sok minden van egyszerre. Csapunk egy tortázást, de tényleg csak a szűk család lesz itt, úgy 10 ember."
"- Jó, de ugye, anya, te sütöd a tortát? A cukrászdai mindig olyan izé, de a te tortáidat imádom."
Erre általában kisebb idegösszeroppanást kapok, mivel az én tortám nem véletlenül olyan finom, fél nap munka van benne ugyanis, alaphangon. De hát egyszer van egy évben születésnapja a gyereknek, nem szúrhatom ki a szemét vásárolt tortával. Meg hát, izé, nem is lenne olyan hiteles így szakmailag sem. Oké, legyen, én sütöm a tortát.
Második fokozat: Alkudozás
Ekkor következik a vendégek, úgy is, mint nagynénik, nagybácsik, unokatesók és nagyszülők meghívása. Jelzem, hogy csak egy egyszerű tortázás lesz, mire kiül az arcukra a WTF: csak torta??? Nálatok??? Hát azt meg hogy? És akkor elkezd motoszkálni a fejemben, jó, hát egy gyors salátát nem olyan nagy kunszt összedobni, vagy legyen inkább caprese, és a pogácsa is megvan fél óra alatt. "Hát, mármint úgy értem a tortázást, hogy persze, kis falatozással összekötve."
Harmadik fokozat: Elbizonytalanodás
Tehát, ott tartunk, hogy lesz torta, pogácsa meg saláta. De mit fogunk enni? A nyári szülinapok a kánikulára való tekintettel (ami idén keddre esett) általában este hatkor kezdődnek, ami pont vacsoraidő. Jó lenne valami rendes étel is. Hm, készítsek szendvicseket? Uncsi. Vagy valami mártogatóst? Azért négyfélét elkészíteni már eléggé macerás... és uncsi.
Fotó: Shutterstock
Negyedik fokozat: Elfogadás
Megvan! Grillezzünk! Az mindig olyan jó szokott lenni, kint lődörgünk a kertben, dumálunk, a gyerekek slaggal a kezükben rohangálnak, locsolják egymást, sikongatnak, vízibombáznak, mi sörözünk vagy rozéfröccsözünk, majd csinálok dinnyehéjban dinnyés bólét (sok vodkával), az fel tudja dobni a hangulatot! És mi is volt az a szuper kuszkuszsaláta recept? Na, azt most kipróbálom. Veszek húst, csirkét és sertést, bepácolom, majd megsütjük, amikor itt lesznek a vendégek! Majd előző éjjel megsütöm a tortát, hú, mekkora bulit fogunk csapni! Két saláta, háromféle hús, egy süti, egy torta, meg a fagyi, na, ez így már jó lesz, kezdődhet a... tortázás.
Ja, hát, igen, végül így alakult, de hát, ha jobban belegondolunk, mindig így alakul, nem?
