Itt a műanyagmentes július, ami nagyon szép kezdeményezés, de ki tudja ezt a valóságban is végrehajtani? Ma már mindent műanyagba csomagolnak, hogy lehet akkor anélkül bevásárolni? És egyáltalán, biztos, hogy vissza akarunk menni az őskorba, és banánlevelekbe akarjuk tekerni az élelmiszert? Nem egészen, de adunk pár tuti tippet, hogy hogyan csökkentheted a háztartásod műanyag hulladékát.
A helyzet az, hogy valóban szinte mindent műanyagba csomagolva lehet megvásárolni, de azért van jó néhány kivétel is, ezekre fogunk lecsapni ügyesen.
A termelői piacon például alapból semmi sincs becsomagolva, mindent ládákban visznek ki, és csak akkor kerül a nejlonzacskóba, amikor neked beleteszik. De minek bezacskózni? Vigyél magaddal otthonról kosarat, és jó sok szatyrot! Egyet a krumplinak, egyet a paradicsomnak, és a többi.
Erre a célra nyugodtan felhasználhatod azokat a nejlonzacskókat, amik minden magyar háztartásban fellelhetők, és szintén egy nejlonzacskóban laknak. Nálatok is van ilyen nejlonzacskó, tele nejlonzacskóval, legalább magadnak valld be nyugodtan. Itt az ideje használni őket, újra és újra, amíg tönkre nem mennek. Akkor pedig mehetnek a szelektív gyűjtőbe. Mire mind elhasználódik, egészen biztos, hogy igényed lesz mosható, sokszori használatra gyártott, tartós bevásárlótáskákra.
Forrás: Pixabay
Boltok
Na, de kinek van ideje piacra járni? Oké, belátom, a legtöbbünknek tényleg nem fér bele, hogy a termelői piac heti pár órás nyitvatartásához igazítsa a bevásárlásait. Nem baj, a szupermarketek és a kisboltok is jók lesznek. Megfigyelésem szerint a legtöbb áruházláncnak a világon semmi kifogása az ellen, hogy a saját táskáidat használd. Próbálkoztam már Tesco-ban, Aldiban, Lidl-ben, Sparban, Coop-ban és CBA-ban is, és a legtöbb helyen nem volt bajuk azzal, ha a saját, erre a célra tartott, vasalt vászontáskámba tettem a kiflit, kenyeret. Legfeljebb egy kicsit csodálkozva néztek rám, hogy mi ez, de szépen bediktáltam a tételeket (egy rozskenyér, 10 teljes kiőrlésű kifli), a pénztáros beütötte a pénztárgépbe, én pedig megspóroltam a Földnek három nejlonzacskót.
Ugyanígy, zöldséget és gyümölcsöt is simán tudtam vásárolni saját táskában az áruházláncoknál. Amikor a pénztároshoz ér a kasszaszalagon a csomag, általában bemondom, hogy mi van benne. Van, hogy belekukkantanak, van, hogy anélkül is elhiszik. Van, hogy megdicsérnek, van, hogy nagy, boci szemekkel néznek rám, hogy mi ez. Ilyenkor két mondatban elmagyarázom, hogy nem hiszek a nejlonzacskóban, a Föld hamarosan úgyis ránk pusztul, és már a tengerparton is a műanyagban fekszünk, nem a homokban, minek oda még egy? Én nem viszek, ha nem baj. Általában megértik, de hallottam már olyat is, hogy beszólt miatta a pénztáros. Hát, ez nem az ő dolga, maradjunk abban.
Vigyél magaddal dobozt is
A hús, de főleg a sajt és a felvágott már sokkal kényesebb kérdés. Van üzlet, ahol hajlandók belerakni a saját dobozomba, és van, ahol nem. Nem voltam rest, kikértem a NÉBIH állásfoglalását, hogy milyen jogszabály vonatkozik erre, és röviden az volt a válaszuk, hogy nem tilos a vásárló saját edényébe rakni a terméket, viszont ha valami baj történik, akkor az üzlet tehető érte felelőssé. Ezért aztán egy csomó helyen nem is szeretik annyira, ha a vásárló a saját edényét nyújtogatja. Én nem szoktam erőszakoskodni, nem a pult mögött álló eladó hozza ugyanis a szabályokat, miattam ne legyen rossz napja, és különben sem lehet cél, hogy megutáltassak velük mindent és mindenkit, aki igyekszik csökkenteni a műanyag használatot.
Találtam viszont egy csomó jó helyet, ahol szó nélkül beleteszik a saját dobozomba a csemegeárut és a húst, sőt, ott, ahol rendszeresen vásárolok, most már rám is szólnak az eladók, ha elbámészkodom, és megkérdezik, hogy hoztam-e dobozt. Ennek az az érdekes következménye lett, hogy nincs többé impulzusvásárlás, csak előre eltervezett, mert már nekem lenne ciki nejlonba kérni a bécsi virslit. Persze, amit doboz nélkül is el lehet hozni, lisztet, vajat, ilyesmit, azt hirtelen ötlettől vezérelve is meg szoktam venni, ugyanis mindig van nálam egy-két szatyor a táskámban. Biztos, ami biztos.
Légy résen!
Megfigyelésem szerint a dolgok leginkább az odafigyelésen múlnak: hogy tudsz-e előre gondolkodni, vagy csak beesel a boltba, majd lesz valami - és persze nejlonzacskó lesz, nem is kevés. Akkor is nagyon résen kell lenni, amikor kiszolgálnak, mert a legtöbb helyen az eladó automatikusan tépi a nejlont, mintha azért kapná a fizetését. Ilyenkor jól artikuláltan, kedvesen, de határozottan lehet mondani, hogy "nem kérek szatyrot". Azokat a zacskókat pedig, amelyek óhatatlanul hazamennek veled, mert mégsem vehetsz mondjuk rizst csomagolás nélkül, gondosan helyezd a szelektívbe, de előtte néhányszor nyugodtan újrahasználhatod, mondjuk a fagyasztóban.
Forrás: Pixabay
PET palackok
Magyarország legtöbb településén a csapvíz kiváló minőségű, az egészségre teljesen ártalmatlan, vagyis a világon semmi sem indokolja, hogy fél-másfél literenként műanyagba zárva vásárold az ivóvizet. Ha már tartasz valamitől, akkor inkább a palackozott vizekben talált mikroműanyagoktól, meg a PET-ből kioldódó ftalátoktól félj! Oké, ez most erősen hangzik, de azzal ugye tisztában vagy, hogy az 1-es jelölésű, PET palackokat még a gyártói sem javasolják újratölteni? Inkább szerezz be egy trendi, ftalát és BPA mentes kulacsot, amit szeretsz, amit jó elővenni és meghúzni, és töltsd újra ezerszer is csapvízzel - ingyen. Rengeteg pénzt és műanyagot fogsz megspórolni ezzel. Ha nem bízol a csapvízben, szereltess fel otthon egy vízszűrőt, az is jobb, mint minden nap két újabb PET palackot a szemétbe küldeni.
Egyszer használatos műanyag eszközök
Ezek annyira kézenfekvő szennyezők, hogy kicsit szégyellek is foglalkozni velük. Csak felsorolás szinten: műanyag poharak, evőeszközök, tányérok, elviteles kávéspoharak, szívószálak, és a többi. Szerencsére elég sok helyen odafigyelnek már, hogy többször használatos, vagy lebomló eszközökkel helyettesítsék, de te is sokat tehetsz a Földért, a vizekért, és a benne élő ártatlan állatokért, ha felelősen használod ezeket. Vagy leginkább sehogy. A rengeteg, soha le nem bomló műanyagszemetet ugyanis mi, emberek tettük a vizekbe és a földbe, nem az ott élő állatok, a felelősség tehát a miénk. Ne legyenek illúzióink, végül úgyis mi fogjuk megenni és meginni.
