Ez a padlizsánkrém nem az, amire te gondolsz. Nem az erdélyi változat, hanem inkább a Közel-keleti. Az alapanyagokat kicsit macerásabb beszerezni hozzá, na ja, ebben nem hagyma és majonéz kell, hanem tahini és koriander, de megéri. Főleg, ha hozzánk hasonlóan te is az arab konyha szerelmese vagy.
Van a "Kétségbeesve keresem Susant" című filmben egy jelenet, amiben egy taxisofőr azt magyarázza, hogy egyes kajákat felkapnak időről időre, és akkor az egész világ azt eszi, mert menő. A nyolcvanas években készült film idejében New Yorkban a sushi volt a nagy sztár, ami azt jelenti, hogy alsó hangon is két évtized kellett neki, míg nálunk is berobbant a köztudatba.
A humusszal is némi késésben voltunk, de azért jópár éve már annak is, hogy menő humuszbárok szegélyezik Budapest utcáit. Van azonban valami, ami Amerikában már évek óta reneszánszát éli, nálunk viszont még csak a tradicionális arab éttermekben, vagy a posh hotelekben szolgálják fel: ismerkedj meg a libanoni származású Baba Ganoush-sal.
Nem más ez, mint egy égetett padlizsánnal és sok-sok olívaolajjal készülő egytálétel, amely szendvicskrémként is lenyűgöző.
Alternatív megoldások, végszükség esetére
Vészhelyzetben persze lehet rögtönözni és magyarítani az alapanyagokat, csak akkor az már nem lesz ugyanaz. De azért használhatsz kömény helyett pirospaprikát, nádcukor helyett fehér cukrot, menta és koriander helyett bármilyen zöldfűszert (mondjuk bazsalikomot), fenyőmag helyett durvára tört diót, mogyorót, vagy mandulát, zöldcitrom helyett pedig sima citromot. Na, de most már aztán nincs kifogás!
