Közvetlenül azután, hogy ráébredtem arra a nagy igazságra, miszerint a tortákat valójában nem piskótából a legcélszerűbb készíteni, sikerült eljutnom addig, hogy a piskótatekercs sem feltétlenül piskótából a legjobb.
Mert a piskótatekercset is igen könnyű elrontani. Túlsül, nyers marad, összeesik, vagy néhány másodperccel lekésed azt a mágikus pillanatot, mikor még könnyen feltekerhető, és véged van, menthetetlenül széttörik, elreped, és maximum somlói galuskának törheted össze, tekercs az életben nem lesz belőle.
Nem így van ez a csodatésztával, ami a tortáknál is nagyon nyerő. Sokkal megbízhatóbban feljön, és mégis könnyű, puha lesz a tésztája, ha pedig már egyszer megemelkedett, nem esik össze. Így aztán tovább lesz tekerhető is, de azért itt is nagyon fontos odafigyelni az időzítésre. Ha teljesen kihűl, már nem lehet feltekerni, de tűzforrón sem jó hozzányúlni.
Tölteléknek mehetne bele a baracklekvártól kezdve a mogyorókrémen át bármi, de most a legjobban a könnyebb krémek esnek és a gyümölcsök. A mascarpone nem csak eperrel, málnával és ribizlivel is szuper. A krémet lehetne lazítani tejszínhabbal, de most is a jól bevált tejfölhöz nyúltam inkább az egyszerűség és a fanyarság végett is.
Fotók: Ács Bori/Sóbors
