Nemcsak a kedves kolléganőm, Eszti gyerekei imádják a paradicsomszószos krumplit fasírttal, hanem én is. Most először életemben el is készítettem a gyerekek kedvencét, de egy kis csavarral. A gyerekek pedig módfelett kedvelték.
Van is egy anekdota, amit a Nagyanyám nem rest elmesélni minden alkalommal a fasírt és a paradicsomszószos krumpli kapcsán. Egy nyári hétvégén - mikor még nagyon kicsi voltam - a gondjaira bíztak, és ő elkészítette nekem az ominózus étket.
Lévén, hogy egy csodaszép verőfényes nap volt, kivitte a babaszéket a teraszra, úgy ebédeltünk meg. Állítólag nagyon, de nagyon ízlett nekem az ebéd, olyannyira, hogy tapsikoltam meg sikoltoztam, hogy adja már a következő falatot. Kedves öreg szeme mindig mosolyog, akárhányszor előadja a történetet A Mama olyan ízesen meséli el, hogy aki hallja, annak szerintem azonnal kedve támad elkészíteni a paradicsomszószos krumplit meg a fasírtot.
Ha nosztalgiáznánk, de nincs kedvünk a húshoz
De ahogy már mondtam, csavar van az én verziómban. A szent cukros paradicsomszószba nem kontárkodtam bele, csak csökkentettem a cukormennyiséget. A főtt krumpli az főtt krumpli. Úgyhogy igen, a fasírt lett bolond. Ez alkalommal ugyanis zabfasírtot készítettem, és igazán remek lett. Ha tehát klasszikus ízekre vágyik a kedves olvasó, de épp aznap nem kíván húst enni, készítse csak el ezt a remek, egyszerű kis fogást és nosztalgiázzon egy jót.
Fotó: Pataki-Szabó Fruzsi/Sóbors
