Négy különböző nemzetiség képviselője volt jelen az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. A gyalogos, a géppuskás, az őrvezető egy padon foglaltak helyet, a hússaláta az asztalon egy tálban.
Elképzelni se tudom, milyen lehetett az a bizonyos orosz hússaláta az afrikai Rakhamarban egy távoli eldugott garnizonban este hét óra tájt. De egészen biztosan nem olyan, mint anyukám decens kis hússalátája, ami a zselatintól peckesen virít a húsvéti ünnepi asztalon és vitán felül gyönyörűséges.
A szép forma titka
Az összetevők tekintetében is visszafogott, apró zöldségek, egy kevés csirkehús, egész tojás és majonéz kerül bele - házias természetesen. A hűtést követően felveszi a forma elegáns alakját, ízlésesen szeletelhető és tálalható fel. Mindig is imádtam, és ez volt az egyik oka, amiért annyira vártam a húsvéti lakomát.
Rejtő Jenő és az orosz hússaláta
De aztán elolvastam Rejtő Jenő fent idézett regényét, A három testőr Afrikában-t. Jó képzelőerővel megáldott gyerek lévén a jelenet minden mozzanata megelevenedett és kitörölhetetlenül beleégett az elmémbe: az afrikai forróságban az asztalon szomorkodó löttyedt orosz hússaláta képe, amit az izzadt, poros, ott felejtett légionáriusok falatozgatnak, vagy talán még ők se. Azóta is mindig eszembe jut, amikor anyukám feltálalja a szépen feldíszített oroszt - de hamar el is engedem a dolgot. A gyönyörűséges hússaláta ugyanis annyira finom és pompázatos, hogy még húsmentes elveimből is engedek és eszem belőle. Elvégre húsvét van.
Fotó: Pataki-Szabó Fruzsi/Sóbors
