Nagyon megértem azokat, akik nem szeretik a gyerekeket beengedni a konyhába. Koszolnak, pancsolnak, láb alatt vannak, az étel ezerszer lassabban készül el, meg ott az a sok veszélyes szúrószerszám, tűz, meleg, agybaj az egész.
Én is gyakran így vagyok ezzel, aztán mégis folyton ott állok egy-két-három harcra kész gyerekkel, akik tojást törnek, vajat olvasztanak és tésztát nyújtanak. Most már úgy érzem, megérte beengedni őket a pulthoz, mert a nagyobbak már teljesen egyedül készítenek kiflit, töltenek meg és göngyölnek meglepően értelmes formájú szilvás gombócot, a keksz- és pogácsaszaggatásnak pedig mesterei.
A nyuszivárásról mindig a kívánságlista jut eszükbe, amit karácsonykor írnak, onnan pedig a karácsonyi mézeskalácssütés. Miért nem sütünk valamit a Nyuszinak is? Készítünk kalácsot, próbálkozom, de ez nem elég, ők a szaggatásra álltak rá.
Így sütünk már évek óta húsvétkor nyuszikekszet. Nem mézeskalácsból, hanem a legegyszerűbb, legjobban nyújtható, formázható, szaggatható kekszalapból.
Nem csupán egészségügyi megfontolásból készül teljes kiőrlésű lisztből, hanem mert sokkal roppanósabb lesz így a keksz állaga - de persze fehér lisztből is finom.
Fotók: Ács Bori/Sóbors
