Fogalmam sincs, hogy jutott eszembe ez az étel, szerintem legalább tíz, ha nem húsz éve ettem utoljára. Nagymamám csinált mindig, máshol és máskor nem is ettem, csak amikor ő készítette - pedig egy időben az éttermek kínálatában is szerepelt. Ma már szinte sehol sem látom, pedig szuper finom desszert.
Olyan egyszerű lenne azt mondani, hogy mami, csinálj nekem stíriai metéltet - de sajnos ez már nem lehetséges. Így rám hárul a feladat, hogy elkészítsem és megszerettessem a gyerekeimmel is.
Nagyon szeretjük a túrós ételeket, úgyhogy szerintem nem lesz nehéz dolgom. A mazsolakérdés itt is felmerült, én bizony kihagytam, de természetesen, aki szereti, tegyen bele bátran.
A stíriai metélt tulajdonképpen a magyar vargabéles osztrák testvére. A vargabéles Erdélyből, a stíriai metélt Stájerországból származik. A vargabéles rétestésztalapok között megsülő cérnametélt túróval és mazsolával. A stíriai metélthez viszont a tésztába gyúrjuk bele a túrót, és rétestészta sem kell a tetejére. A legenda szerint a stíriai metélt Kádár János egyik kedvenc étele volt.
Fotó: Szász Eszter / Sóbors
