A totál egyszerű és villámgyorsan elkészülő ételek néha nagyon hasznosak tudnak lenni, ha ráadásul még szuper finomak is, akkor aztán szavunk sem lehet.
Az egyetem alatt hatan laktunk együtt egy lakásban. A lakótársaim jobbára spanyolok voltak. Bár azt mondhatnám, hogy a sok spanyol receptet, amit közlök, e páratlan interkulturális élmény során gyűjtöttem, de ki kell ábrándítanom a mélyen tisztelt olvasót.
A lakótársaim nem nagyon tudtak főzni, és szinte kivétel nélkül rémes és elborzasztó dolgokat ettek. Fő táplálékaik közé tartozott a virsli, a ketchup és a majonéz, illetve ezek tetszőleges kombinációi. Az ezen alapösszetevőkből kreált házi kosztra még ránézni is rossz volt. A legförtelmesebb kreációik közé tartozott a cserszegi fűszeresben alaposan megfőtt virsli, vagy például a kezdeti időszakban született, saját műanyagában kisütött virsli. Ezt a szakács gond nélkül elfogyasztotta, mentségére legyen mondva, hogy mielőtt nekilátott, lehántotta a műanyagot az ismert húsárúról.
Szóval egyértelműen a virsli volt a sztár, ha maguknak főztek. Ezért volt meglepő, mikor az egyik gourmet előrukkolt az alábbi recepttel, ami nemhogy ehető, hanem egész egyszerűen fenomenális lett. Gyanítom, hogy elfogyott a virsli és a szükség vitte rá valamelyiket, hogy zöldség után nyúljon és abból készítsen ételt. Zöldséget ugyanis nem nagyon ettek a mediterrán étrenden nevelkedett spanyolok. Az alábbi étel egy zöldséges-baconös tészta, ami fogalmam sincs, hogy készült eredetileg, mert már kész volt, mire hazaértem. Úgyhogy maradjunk annyiban, hogy hajdan volt lakótársnőm alapötlete alapján, általam rekonstruált egyszerű, gyors, mennyei tésztaétel receptje következik.
Fotó: Pataki-Szabó Fruzsi/Sóbors
