Tudom, hogy nem ez a hivatalos neve a süteménynek, de annyira kifejező, hogy ezt szeretem rá használni. Hívják még szombati kakaós kalácsnak vagy kóser csurgós kakaós kalácsnak is. Talán ez utóbbi már beszédesebb név, de nekem akkor is a csokis-folyós marad az igazi.
Ahogy szeleteljük, a kalácsból kifolyik, kiömlik a csokoládés töltelék. A csokikrém elképesztően tömény, ragacsos, és annyi cukor van benne, hogy ropog a fogunk alatt. Ettől olyan finom. Szóval nem egy nullkalóriás desszert, és akkor nagyon finoman fogalmaztam, de minden egyes falat megéri.
Kóser sütemény
Ez a sütemény is a sabati vacsora elengedhetetlen kelléke, pontosabban desszertje. A zsinagógákban a kiddusnál - a szombat fogadása - nem hiányozhat, a gyerekek, de a felnőttek is alig várják, hogy vége legyen a szertartásnak, és rohannak, hogy ehessenek belőle.
Sok évig ilyen kalácsot én is csak a zsinagógában ettem. Amikor a gyerekeim elkezdtek óvodába járni, az intézményben péntekenként a Semes kóser pékség árult mindenféle finomságot, köztük csokis-folyós, vagy ahogy ők nevezték, csurgatott kalácsot. Szinte minden héten vásároltam a gyerekek nagy örömére, és miután óriási siker volt, elhatároztam, hogy én is megsütöm.
A csokis-folyós kalács nem is bonyolult
Azt gondoltam, hogy biztosan bonyolult az elkészítése, de igazából csak a barhesz kelt tésztája kell hozzá és egy villámgyorsan elkészíthető kakaós töltelék. Mint a legtöbb zsidó süteménybe, ebbe sem kerül tej, hogy megfeleljen a kóser étkezési szokásoknak, és lehessen közvetlenül a húsos vacsora után is fogyasztani.
Arra kell ügyelni, hogy egyenletesen kenjük a tölteléket a tésztára, hogy a két végébe is jusson. A kalács pár napig eláll, hétköznapi rohanós reggelekre, kávéhoz, teához szuper napkezdő harapnivaló. A megadott hozzávalókból kétméretes darab készül, hogy maradjon belőle hétköznapokra is.
Fotó: Szász Eszter/Sóbors
