Az igazi ramen elkészítéséhez kell egy kis megszállottság, de megéri

Ács Bori 2019. február 20.

Három nap, sok türelem, zen, nyugodt szemlélődés kell a valódi világot hódító ramen leves házi elkészítéséhez, de tényleg megéri, mert nem csak, hogy ez lesz életünk egyik legjobb levese, de rengeteget lehet belőle tanulni. 

A ramen sok mindent jelenthet: itthon talán leggyakrabban háromperces zacskós tészta formájában találkozunk vele, pedig az eredeti ennek az elkészítési időnek ezerszeresét teszi ki, és persze így sokszorozódik a végeredmény élvezeti értéke is. Míg nálunk menőbb dolog a vietnami pho leves, a japán ramen Amerika egyik kedvenc étele, de az egész világon iszonyú népszerű. 

Amikor elhatároztam, hogy elkészítek egy igazi rament, halálra rémültem a rengeteg irányzattól, végtelenül hosszú receptektől, bonyolult leírásoktól és a megszámlálhatatlan különleges alapanyagtól. Pedig voltaképpen egy húslevesről van itt szó, csak éppen ez a húsleves annyira összetett, mély ízű és izgalmas, amilyet nem minden vasárnap eszünk a családi asztalnál. Nem mondom, hogy mostantól erre váltanám ki a megszokott egyszerűséget, mert ilyen mértékig felfokozott izgalommal hosszú távon lehetetlen együtt élni, de olykor-olykor biztosan újra rászánnám ezt a három napot ezekért az ízekért. A három nap tulajdonképp csak egy időtartam, amíg agyban foglalkozunk vele, észben tartjuk, rá-ránézünk, de a valódi nettó rászánt munkaidő nem több egy órácskánál. 

ramen.jpg

A ramen aktuálisan legmenőbb amerikai képviselője Ivan Orkin, aki New Yorki kívülállóként nyitott és vitt sikerre egy ramen éttermet Tokióban. Ő azt mondja: a ramen lényege a szabadság, hogy nem kell a szabályokat szigorúan követni, a fontos csak az, hogy komplex legyen, és az ízek rétegződjenek benne. Végül ezeket az alapelveket észben tartva készült el ez a leves.

Az alap egy teljesen natúr  szárnyas leves, néhány zöldséggel, de komolyabb ízesítés nélkül. Ebből az alapból készült a leves a beáztatott algalapok levével, sertés csontokkal, a kötözött hússal, gyömbérrel és fokhagymával.

Tálaláskor sok minden kerülhet a levesre, itt a kötelező alapelemeket használtam a tésztán túl: újhagymát, szója szószba pácolt tojást, a levesben főtt, majd lehűlt húst és egy kis shiitake gombát, meg egy kis pak choit. Kerülhet még rá savanyított gyömbér, szezámmag, kukorica és egy csomó minden más is, amink van vagy amit szeretünk.

A ramen egy igazi szerelemmunka, szenvedélyes levesfüggőknek való, de nekik kötelező belevágni legalább életükben egyszer.

Fotók: Ács Bori/Só&Bors

A bejegyzés trackback címe:

https://sobors.blog.hu/api/trackback/id/tr7814620214

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

 
süti beállítások módosítása