Sokan alábecsülik azokat a süteményeket, amikhez csak el kell keverni az alapanyagokat és formába önteni. Ezek ugyan valóban egyszerűbbek, mint kelt tésztákat és omlós linzereket alkotni, de ők is lehetnek nagyon finomak, ha tudjuk, hol ne rontsuk el őket.
A keverős tészták szinte mind valamilyen lazító szert alkalmaznak a tészta állagának feljavítására, azért, hogy levegősebbek, könnyebbek legyenek. Ez a szer nem csak sütőpor lehet, hanem szódabikarbóna is, sőt, a legtöbb receptben mindkettőt tartalmazza a hozzávalók listája.
Kémia
A szódabikarbóna abban különbözik a sütőportól, hogy csak akkor működik, ha savas környezetbe kerül. Ilyenkor hő hatására szén-dioxidot termel, ettől lesznek apró buborékok a tésztában. A sütőporban már alapból benne van ez a savas komponens, ezért képes egyedül is elvégezni a munkát. Fontos megjegyezni, hogyha éppen nincs otthon sütőporunk, csak szódabikarbónánk, akkor kell adni a tésztához savas alapanyagot is, például citromlevet, mézet vagy joghurtot.
Annyi, amennyi
A túl sok sütőpor viszont nem mindig tesz jót a süteménynek, ezt tudja mindenki, akinek jött már ki a sütőjéből hegy alakú tortalap és repedezett muffin. Nem csak púpos vagy csíkos lehet a sütőporos tészta, de erős mellékízt is adhat a sütinek, ha sokat használunk ezekből a porokból. Ezért írják elő a receptek gyakran szódabikarbóna és sütőpor keverékét - a hatás megmarad, de a mellékízt talán sikerül megspórolni.
Egyenletesen
Nem tűnik annyira lényeges pontnak, mikor a receptek azt írják: keverjük el a lisztben egyenletesen a sütőport, mielőtt a nedves alapanyagokkal elegyítjük őket, mégis nagyon fontos lépés. A nem egyenletesen elkevert sütőporos sütikből lesznek a hullámos, púpos, dimbes-dombos képződmények.
Csak összeforgatni
Igen, a lisztet a sütőporral alaposan kell elkeverni, a nedves hozzávalókkal viszont már csak néhány mozdulatnyi összeforgatásra van szükség. A túlzottan kikevert süteményekből lehetnek a szörnyen morzsálódó, száraz állagú szomorúságok.
