A rizsfelfújt olyan nekünk, mint a túrógombóc, minden generáció odáig van érte, én készíteni ugyanúgy imádom, mint megenni, még akkor is, ha főzős-sütős kétfázisú elkészítési módja kissé időigényes.
A baj csak az, hogy a tejberizst is annyira szereti a család, hogy a legtöbbször a hűlni félretett, tejben főtt rizs egyszerűen nem jut el a következő fázisig, és sosem lesz belőle rizskoch. Pillanatok eltüntetik, és mire elővenném a tojásokat, már nincs mibe keverni.
Pedig a belül habos, krémes, kívül itt-ott megpirult rizsfelfújtnál kevés jobb dolog van a földkerekségen. Én nagyon sok tojással és annak sok felvert habjával készítem. A tejberizsbe nem sok cukrot teszek, viszont kerül bele reszelt citromhéj és vanília is. Akinek nem elég édes, legfeljebb több lekvárral locsolja meg magának az asztalnál. Vagy akire rájön a nosztalgiázhatnék, málnaszörppel küldje meg.
Ahogy a tejberizs, úgy a rizsfelfújt is nagyon jó lesz kerek szemű rizottó rizsből. Ennek a rizsfajtának az a különlegessége, hogy a külseje ragacsos szaftot képez, de belül harapnivaló marad, nem fő szét, ettől izgalmasabb lesz a tejberizs vagy éppen a rizskoch állaga. Mazsola ebben a kiadásban nincs, de bátran tegyen bele, aki szereti.
Fotók: Ács Bori/Só&Bors
