Egyre többen panaszkodnak nekem amiatt, hogy a szupermarketekben nem jó, a kisebb zöldségesnél pedig irreálisan drága a zöldség és a gyümölcs. Hová menjen a belvárosi ember, ha nincs kedve a Nagycsarnok turistaközpontú nyüzsijére, de olcsóbb és jobb zöldségre, gyümölcsre, húsra vágyik?
Hunyadi tér
Terézváros piaca hétköznap sem rossz, bent, a csarnokban jó hentest, zöldségest is találni. A felvágottasnál is vannak kifejezetten különleges dolgok, például az aszalt paradicsomos füstölt karaj, amit hajszálvékonyra szelnek, vagy a házi párizsi, ami a műfajban szokatlan módon nagy hústartalommal rendelkezik. A csarnokban mégis egyetlen kiemelkedő kedvencünk van, a tejtermékes. Óriási pultjukban olyan nagy a választék, hogy minden alkalommal megzavarodok a bőségtől. Házi sajtkrémek, túrók,tejföl, tej, és rengeteg finom házi sajt. Minden, amit próbáltam, nagyon jó volt, ha nem is igazán olcsó, különösen a házi trappista, amiből boltban már csak íztelen gumidarabkákat lehet kapni.
A piac viszont szombaton kel igazi életre, akkor érkeznek az őstermelők és árusok a kinti sorra. Ilyenkor óriási a nyüzsgés, és valóban minden van, mindenből lehet gyönyörűt találni az almától a hokkaido tökön át a füstölt húsokon keresztül egészen a lekvárokig. Ilyenkor még virágos és süteményárusok is vannak kint, szóval aki teheti, ide szombaton menjen.
Garay tér
A felújított épületben a legalsó szinten található a piac, amelynek sajnos több, mint a fele üresen tátong. Ezért elsőre szomorú látvány betérni ide, az mégis teljesen bizonyos, hogy Külső-Erzsébetvárosban mégsincs jobb hely a bevásárlásra. A csúcs itt is a szombat, olyankor a legtöbb az árus, de legnagyobb kedvenceink keddtől-szombatig kint vannak.
Jók és kedvesek a baromfis fiúk, nekem mindig filéznek csirkecombot, a főleg pulykahúsokat áruló bácsi pedig elképesztő recepteket oszt meg a vásárlóival. A felvágottasoknál nemcsak a legjobb minőségű adalékanyagmentes sonkák, párizsik és virslik kaphatók, de finom spanyol Chorizójuk, Serrano sonkájuk is van, amiket gyönyörűen, hajszálvékonyra szeletelnek, ez itthon komoly ritkaság.
A savanyús és a magos is szuper, előbbiből kettő is van, így érdemes próbálgatni, melyikük áruja ízlik jobban. A termelői mézes nagyon nagyon csodálatos dolgokat árul.
Komoly kincs a lift mögötti hátsó sarokban eldugott árus, ahol a város legjobb pékeitől lehet kenyereket és péksüteményeket beszerezni. Levente a Pékműhelyből és a Marmorsteinből is hoz kenyeret, ők azon kevesek közé tartoznak, akik hagyományos érlelésű kovásszal dolgoznak. A Pékműhelynek amúgy nincs pesti boltja, ezért is vagyok nagyon hálás Leventének, Marmostein kenyér pedig csak pár helyen kapható a városban. A legjobbak itt a termelői sajtok, amikből óriási a választék és a zöme magyar: ha nem tudunk kiigazodni köztük, Levente mindent részletesen elmesél. A kedvenceim a kecskesajtok.
Mindkét piacra igaz, hogy érdemes alaposan kiismerni az árusokat, résen lenni, határozottnak és tapasztaltnak mutatkozni még akkor is, ha nem vagyunk azok, különben megesznek reggelire, mint engem kezdő piacozó koromban.
Piacozós cikksorozatot indítunk, amiben bemutatjuk kedvenc budapesti piacainkat a kicsiktől a nagyobbakig, a hétvégitől a hétköznapiig, a budaitól a pestiig. A következő részben még maradunk a belvárosban, a Klauzál térre és a Rákóczi térre nézünk ki.
Fotók: Ács Bori/Só&Bors
