Ilyenkor nyer valódi értelmet a közösségi média: egy januári estén, mikor épp töltött káposztát készültem gyártani, egy Finnországban élő barátnőm arról posztolt, hogy éppen autentikus finn töltött káposztát készít finn férjének.
Ő ugyan rosszul van tőle, mondja, de a kedvéért elkészíti. Persze rögtön szerettem volna tudni, hogyan csinálják a finnek az egyik legmagyarabbnak gondolt ételt, és kiderült, hogy nagyon másképp, de izgalmasan.
A káposzta először is nem savanyú, hanem édes. Kicsit megpárolják, és úgy töltik meg a leveleket. A töltelék ugyanúgy sertéshúsból áll, mint a mienk, de kerül bele aprított káposzta, előfőzött rizs, párolt hagyma, tejszín és majoranna is.
És most jön az, ami nagyon megtetszett a dologban: a finn töltött káposztát ugyanis nem főzik, hanem sütik. A slusszpoén pedig, hogy miután megsült a káposzta, egy barna cukorból készült, sötét sziruppal öntik le, tálaláskor pedig vörösáfonya lekvárt esznek mellé.
Ez a recept már így, pusztán a szavak szintjén annyira erősen hatott rám, hogy ha nem is teljes egészében, de elemeiben átvettem, így született meg ez a finn-magyar fúziós töltött káposzta: mivel az alapok egy hagyományoshoz voltak előkészítve, így savanyú káposztából és füstölt hússal készült, de már az sokat újított rajta, hogy más technológiával készült. Csinálja utánam, aki meri!
Fotók: Ács Bori/Só&Bors
