Egy ideje megfigyeltem, hogy a legtöbb zöldség úgy kerül csúcsformába, ha betoljuk a sütőbe, és megsütjük. Ezzel a módszerrel a cukortartalma karamellizálódik és kiemeli az ízeket - ami ezzel az eljárással mind benne marad a zöldségben. Nem is értettem soha, hogy ki találta ki a zöldségek vízben főzését, hogy aztán kiöntsük a levest (vö. főzővíz), és megegyük a visszamaradt, víz ízű zöldséget!
Szóval, süssetek zöldséget! Süssetek például céklát is, fogadjunk, hogy sosem szoktatok, pedig nem rossz ötlet, főleg akkor, ha túllépnél már a krumpli-rizs-tészta háromszögön, és már a bulgurt is unod, de a főzelékek gondolatára óhatatlanul a konyhás nénik fityulája és magas szárú fűzős cipője jelenik meg a lelki szemeid előtt, hozzá az összetéveszthetetlen étel- és fertőtlenítőszag keverékével, aminek az emléke minden valaha volt menzást végigkísér egy életen át.
Sült céklát biztos nem adtak a menzán, vagyis ehhez az ételhez semmiféle rossz emlék nem köthet, adj neki egy esélyt még akkor is, ha most még úgy tudod, hogy nem szereted a céklát. A feladat annyi, hogy jól megmosod a gumókat, cikkekre vágod - még megpucolni sem kell - beszórod egy tepsibe, locsolsz rá olajat, megszórod sóval, majd elgondolkozol, hogy van-e még otthon valami, amit mellé tehetnél.
Süsd össze más zöldségekkel, vagy készíts belőle salátát a végén
Jó ötlet lehet az édesburgonya, a zöldbab, a cikkekre vágott alma, remek kombináció a répával, de akár a krumplival is, de tehetsz mellé félbe vágott gerezd fokhagymát is. De ha csak cékla van a tepsiben, az is jó. Süsd kitartóan, amíg meg nem puhul-pirul. Ha kész, fogyaszthatod köretként úgy, ahogy van, vagy rittyenthetsz belőle salátát valami zöld levéllel, fetáva és narancsgerezdekkel, vagy aszalt sárgabarackkal. Vagy ami eszedbe jut. Légy bátor, és egyél sok céklát és erős leszel tőle, mint a Vasember.
Fotó: Shutterstock
