A palócleves származása körül máig viták vannak, a legelfogadottabb eredettörténet Mikszáth Kálmánhoz, "a legnagyobb palóchoz" és Gundel Jánoshoz, mint az étek létrehozójához kötődik. A többit el tudjuk képzelni. A recept viszont itt lesz fehéren, feketén.
Egy jó tartalmas levessel elég jól ki vagyunk segítve, ha ebédről, vagy vacsoráról van szó. A palócleves határozottan ilyen, ráadásul nagyon finom, és nem is hizlal, mivel hússal és zöldségekkel, de főleg zöldbabbal van tele, a krumplit meg félre lehet pöckölni, ha fenntartásaink vannak vele kapcsolatban. Az íze kissé hasonlít az erdélyi csorbákhoz, mivel tejföllel savanyítjuk, és van benne mindenféle jó.
A palócleves úgy kezdődik, mint egy pörkölt, csak amikor a hús lesült, nem állunk meg, hanem teszünk bele zöldségeket, felöntjük vízzel, fűszerezzük, és tejföl is kerül bele. Eredetileg csak krumpli és zöldbab volt a palóclevesben, később azonban répafélék is kerültek bele. Mi sem fogjuk kihagyni.
A fűszerek
A fűszerezésében annyi biztos, hogy só, bors és babérlevél van benne. Van, aki szerint köménymag is, mások kaprot tesznek bele. Én a magam részéről a köményt kihagynám, a zöldbab nem olyan veszélyes, ha értitek mire gondolok, ha nem, akkor elmagyarázom, hogy a köménymag természetes megoldás a nehezen emészthető ételek, mint bab és káposzta mellé.
