Pár hét, és indul a sárgabarackszezon, vagyis indulhat a lekvárfőzés is. A jó baracklekvárt könnyű megcsinálni, annál nehezebb és drágább megvenni. A sárgabarack minden lekvárok anyja, szinte mindenkinek ez jut először eszébe, ha lekvárról hall.
A barackfákon éppen diónagyságúak a kis zöld gyümölcsök, ami roppant biztató. Valószínűleg túl sok gyümölcs idén nem terem, köszi, fagyos március, annál nagyobb érték lesz a saját baracklekvár. Nem baj, ha kevés a barack, használj kicsi üvegeket, természetesen gondosan sterilizálva!
A legtöbb boltban kaphatóak már a "pattogós" tetejű vákuumzáras kupakok, ha olyat tesztek az üvegekre, a dunsztolás után látni fogjátok, van-e közte olyan, amit nem zárt le (benyomható a dudor), azt gyorsan egyétek meg! A lehető legfinomabb eredmény érdekében minél érettebb, ízletes barackból érdemes nekiállni, annál kevesebb cukrot kell utólag hozzáadni.
A cukortól ragacsos lekvár már nem divat
Akinek saját fája és elegendő türelme van, az könnyebb helyzetben van, mert elég mindig csak az éppen érett szemeket lerázni a fáról, és inkább több, kisebb adagban befőzni. Van a barackfőzésnek egy meghámozós, előre cukrozós, cukorral fél napig állós változata is, ami sokkal rövidebb főzési időt igényel. Hátránya, hogy általában 40 deka cukrot raknak egy kiló barackhoz, ami szerintem sokszor fölösleges, és az, hogy a leforrázott barackokat meg kell hámozni, ami elég undok meló.
