Az iskolai menzáról mindenkinek megvan a véleménye, sok-sok jó vagy rossz emlék kötődik hozzá gyerekkorunkból. De mit gondolnak róla a mai gyerekek? Változott valamit a minőség és a kínálat? Körbekérdeztük a körülöttünk élő iskolásokat.
Főként általános iskolások, de ovisok és gimisek is válaszoltak, és bár a többség utálja, vannak azért olyanok is, akik egyenesen rajonganak a menzakajáért.
Akik ki nem állhatják
- Mikor a nagylányomat kérdeztem, amikor még menzás volt, hogy mi volt az ebéd, mindig azt a választ kaptam, hogy undorító leves volt undorító főzelékkel. Negyedik óta csomagoljuk neki az ebédet, illetve most már otthon ebédel, mikor hazaér suliból. A kisebbik lányom most volt elsős, neki egyelőre az ebéd ízlik, a tízórait-uzsonnát viszont nem hajlandó megenni, mindig hazahozta, általában egy szottyadt zsömle volt valami felismerhetetlen dologgal alig megkenve, ezért már csak az ebédre fizetem be - mondta kolléganőnk. - A bölcsiben még dietetikus állította nekik össze a menüt, azt szerették, viszont az oviba ugyanaz a cég szállította az ételeket, mint az iskolába, úgyhogy az sem volt sikeres. Mivel mindig farkaséhesen értek haza, valószínűleg a mennyiség sem volt túl nagy.
Egy veszprémi általános iskola hatodikos tanulója, régen menzás volt, de már nem az.
- Rossz volt, sokszor volt haj vagy éppenséggel drót az ételben - de az csak a melegítőkonyhában került bele -, nem mindig volt rendesen megsütve, a spagettit lehetetlen volt megenni, mert tele volt száraz tésztával - egyedül a süti finom. Én személy szerint nem szerettem, ezért sem vagyok most menzás.
Ez a leírás egyébként az ízlésen túl több kérdést is felvet az adott cég munkájáról.
A probléma a gyerekek többsége szerint, hogy nem elég változatos a menü, sótlanok az ételek, és a cukor is kimarad belőlük vagy nagyon kevés cukrot szórnak rájuk. Ez a menzareform következménye, minimalizálták a só és a cukor mennyiségét, amit a legtöbb iskolában fel is tüntetnek az étlapon. Sószórót és cukorszórót sem tesznek az asztalra, úgyhogy pótolni sem lehet a kimaradt ízesítőket. Ez persze üdvözlendő, de más fűszerekkel érdemes lenne pótolni az ízeket.
Akik szeretik
Kolléganőnk Bori 6 éves kisfia bölcsis kora óta egyszerűen rajong a menzáért.
- Hosszan képes ecsetelni az óvodai reggelik és ebédek szépségét, minden alkalommal megígéri, hogy egyszer bevisz egy fényképezőgépet, mert "ezt Anya, neked is látnod kell", milyen csodás dolog a halrudacska és a finomfőzelék. A dadusok és óvónők kapásból két adagot adnak neki mindenből, de még így is repetázik, ujjongva örül a reggeli olasz felvágottnak, cukros teának és a híg ovis tejbegríz számára valóságos ünnep.
Kolléganőnk, Eszti gyerekei megosztóan állnak hozzá, vannak ételek, amiket egyenesen imádnak és vannak, amiket utálnak. Egyikük 8 éves kisfiú, másikuk 10 éves kislány, és mindketten egyöntetűen azt válaszolták, hogy a kedvencük a krumplifőzelék virslivel vagy dinós hússal. Nagy kedvenc még a borsófőzelék is, viszont az idősebbikük csak a cukros, édes levét eszi meg, míg a borsót otthagyja, ugyanígy a zöldbabfőzelék esetében is. Ő azt mondta, minden főzeléket édesre habarnak, úgyhogy imádják a levét. Nagy kedvenc még a menzás piskóta csokiöntettel, de a legutáltabb étel is közös megegyezésen alapult, a tökfőzelék sehogy sem finom, cukros lé ide vagy oda.
Szintén ők mondták - és én erről most hallottam először -, hogy mivel a kisfiú elsős, neki jár repeta, ő így jól lakik az ebéddel, azonban a kislány már harmadikos, ő nem kérhet újabb adagot, így mindig éhesen érkezik haza. Mikor megkérdeztem, hogy összességében mit gondolnak a menzáról, azt válaszolták: "Ha jókedvűek a konyhás nénik, akkor jó."
Fotók: Getty Images
