Egész télen nem vitt rá a lélek, hogy paradicsomot vegyek, olyan szomorúan íztelen-illattalanok ilyenkor. Ma történt meg velem először, hogy a piacon valódi paradicsomillat csapott meg, így nem csak, hogy feltankoltam belőle, de az ebédet is köré szerveztem.
A paradicsomot sokféleképpen lehet szeretni, kiemelni, de nekem a kedvenc friss paradicsomos ételem mind közül a bruschetta, ami kizárólag az alapanyag ízén áll vagy bukik.
Így aztán hiába mondjuk rá, hogy egyszerű, hogy csak egy pirítós friss paradicsommal, bazsalikommal és olíva olajjal, mert nem az. Jó paradicsom, bazsalikom és olaj is kell hozzá, ezek nélkül nem ér semmit az egész. Meg persze jó kenyér, amit most, mivel ebédre készült, felváltott a csirkemell.
A fogások fúziójából született étel lényege, hogy a csirkemell ropogósra süljön kívülről, de belül szaftos maradjon, a paradicsom pedig éppen csak annyi hőt kapjon, hogy ne legyen kellemetlen a két komponens közötti hőmérsékleti kontraszt, de még ne veszítsen semmit az ízéből.
Tipikus nyári ebéd, kevés alapanyaggal, negyed órás munkával és kevés tűzhely mellett töltött kellemetlenül forró perccel.
Fotók: Ács Bori/Sóbors
