Végre közeledik az igazi eperszezon, bár aranyáron, de már magyar szabadföldi epret is kapni a piacokon. A legnagyobb vitát mégsem az váltja ki, hogy a spanyolt vagy a magyart vegyük inkább, hanem hogy minek nevezzük?
Olyan parázs vitákat vált ki újra meg újra mindenféle fórumokon az eper elnevezése, ami vetekszik a lecsóval kapcsolatos elvi viták súlyosságával. Pedig nem kéne ilyen szigorúan venni a dolgot, a nyelv a világgal együtt változik, és a szabályok is egyre lazábbak.
A vita általában a következő táborokra osztja az embereket: az eper fán, a szamóca földön terem, ezért különbözőképpen kell neveznünk őket. Mások szerint a különbség a méretben rejlik, az az eper, ami nagy szemű, szamóca az a kisebb fajta piros gyümölcs, ami vadon terem Megint mások úgy gondolják, hogy ha van is elvi különbség az elnevezések között, ma már szinonimaként használjuk a két kifejezést.
Eper
Az eperfa az a nagy, lombos fa, ami útszélen, tanyákon teljesen vadon fordul elő, és tele van szederszerű, édes, aprócska terméssel. Kínából származik, annak idején azért telepítettek belőle sokat, mert a hazai selyemgyártást szerették volna meghonosítani, és azt gondolták, jó lesz a hernyóknak. Gyümölcse semmiben sem hasonlít az általunk epernek nevezett szív alakú, piros gyümölcsre, a neve mégis faeper. Előszeretettel potyogtatja a gyümölcsét, ami lehet sötétlila vagy fehér. Mivel szabadon nő, sokan nem becsülik a gyümölcsét, pedig finom és jó lekvár készíthető belőle
Szamóca
Ettől különböztetik meg a földön, földhöz közeli kis növényen termő szamócát vagy földiepret, ami a rózsafélék családjába tartozik és érdekes módon nem számít bogyós gyümölcsnek, mert az eper termése álbogyó, a külsején viseli a magjait.
A különbség tehát valóban létezik, de ma már a nyelvben a szamóca és az eper kifejezés is használható ugyanarra a gyümölcsre, és valljuk be, ha valaki epret mond, akkor senki nem az eperfa gyümölcsére gondol.
Fotó: Getty Images
