A rakott kel az az étel, amiért imádok kifőzdékbe járni. Pedig szegény kelkáposzta méltatlan helyen szerepel a háztartásomban, ezt az egyetlen változatot szeretem belőle, de ezt nagyon.
Gyerekkoromban konkrétan a világból ki lehetett kergetni a kelkáposztafőzelékkel. A mai napig nem a kedvencem, nem is főzök otthon, pedig most már imádom a főzelékeket. A kelkáposzta egészen addig volt mellőzött zöldség, amíg egyszer egy kifőzdében meg nem láttam a rakott kelt a napi ajánlatok közt. Ráadásul tejföllel kínálták, amit mindig mindenhez szeretek.
Első olvasásra elég bonyolultnak tűnt az elkészítése, de ami miatt elhatároztam, hogy otthon is megsütöm, a fűszerezése volt. Egyik alkalommal ugyanis megéreztem a vegeta ízét a kifőzdében vett verzióban, ami arra sarkallt, hogy saját magamnak fűszerezzem a kelkáposztás finomságot.
A rakott ételek amúgy is nagy kedvenceim. Rakott krumpli, rakott zöldbab, rakott kel, minden jöhet. Laktató, finom fogások ezek, zöldséggel, hússal gazdagon megrakva. Bár az összeállítása bonyolult egy kicsit, utána már csak be kell tenni a sütőbe, és nincsen vele több munka.
A rakott kel magyaros fűszerezésű, viszonylag nehéz étel, de kis trükkel diétásabb változatot is lehet készíteni belőle. Bár hagyományosan sertéshúsból készül, ettem már pulykahúsból is finomat - ilyenkor a hangsúly a fűszerezésen és a több zsiradék használatán van.
Tálaláskor ízlés szerint lehet extra tejföllel kínálni, én biztosan teszek rá.
Fotó: Szász Eszter/ Só&Bors
