Ha kétségeink vannak az ovis menzakoszt tápértéke felől, de a jól megszokott ízek komfortzónájából nem mozdulhatunk ki, akkor ez az erdélyi paradicsomleves tuti befutó. Ízletes, zöldséges, klasszikus.
A kisfiamat, a hozzátáplálás első napjától kezdve, az új, izgalmas ízek szeretetére és gasztronómiai nyitottságra neveltem. Aztán óvodába került, és ezzel kezdetét vette az anya főztje vs. ovis menza mizéria.
Bár nem szívesen vallom be, de úgy tűnik, csúfos kudarcot vallottam. A srácom ugyanis rajongásig szereti a menzás kaját. Az egyik legnagyobb kedvence - a jól bevált kifőzdei protokollnak megfelelően elkészített - paradicsomleves. Ezt képtelen vagyok elfogadni, mert szerintem a paradicsomlé-cukor-betűtészta triumvirátusán alapuló étel vajmi kevés táplálék egy fejlődő szervezetnek. Ezért elszántan kutatok újabb és újabb, komplexebb paradicsomleves receptek után. Ha valakinek van egy jó, küldje csak el nyugodtan!
Az alábbi verziót egy erdélyi út során gyűjtöttem. A világ végén, egy mesebeli, Kós Károly tervezte vendégházban szálltunk meg, ahol éppen akkor rajtunk kívül csak Béla, a szűkszavú intéző és Vera, a cserfes házinéni volt ott. Jó egy hétig tartózkodtunk Erdélyben, és Vera minden nap háromszor megetetett minket erdélyi házi koszttal. Már nem emlékszem, mikor került terítékre ez a tápláló zöldséges paradicsomleves, de a kölök is, mi is imádtuk.
Fotó: Pataki-Szabó Fruzsi/Só&Bors
