Nekem általában akkor jut eszembe kenyérkrémet készíteni, amikor fáradt vagyok, nem nagyon van itthon semmi, és gyorsan kell valamit prezentálni az éhes családnak. Ezért az én olvasatomban a kenyérkrém nem egy igazi fogás, csak valami olyasmi, amit jobb híján azért eszünk, hogy kibírjuk, amíg lesz valami normális.
Ezt nyilván csak én gondolom így, mert a világhálón hemzsegnek a kreatívabbnál kreatívabb kenyérkrém-receptek. Egzotikus hozzávalók, minimum háromféle zöldfűszer, diófélék, tejtermékek, főtt hüvelyesek, zöldségek minden mennyiségben, húsok, belsőségek, valamint az elkészítéshez nélkülözhetetlen konyhai géppark, egy potens aprító- és turmixgép, de minimum egy botmixer.
Ez a kettősség számomra összeférhetetlen: a kenyérkrém az pikk-pakk dolog, nem olyan, amihez háromféle helyről kell beszerezni az összetevőket. Ezért, hogy ellentmondásba ne kerüljek magammal, egy gyors, egyszerű hozzávalókból elkészíthető, alap konyhai felszereltséget igénylő kenyérkrémet hoztam, egy igazi klasszikust, a tojáskrémet.
Akárhányszor készítem, a férjem arca felderül és elmondja, hogy utoljára az iskolai menzán evett ilyen jó tojáskrémet. A világért se törném le nosztalgikus lelkesedését, de nem, a menzán valószínűleg nem ilyet evett. Az itt prezentált verzió ugyanis hírből sem ismeri a rettegett margarint. Hogy a laktózérzékenyeknek is kedvezzünk, tejtermék sincs benne.
Fotó: Pataki-Szabó Fruzsi/Só&Bors
