Paprikás, savanykás víz, amiben rongyos tojás darabkák úszkálnak - valahogy így él emlékeimben a sulis menzán megszokott tojásleves. Érthetetlen módon a gyerekeim annyira szeretik, hogy egy napon váratlanul éppen ezt kívántak ebédre.
Muszáj volt kicsit újragondolnom a dolgot, hiszen az eredeti recept egy hígított rántás csupán, amibe néhány tojás kerül, esetleg ecet, jobb esetben még egy kevés tejföl. Nem sokat változtattam rajta, nehogy végül még átessek a ló túloldalára, hiszen az egyszerűség itt a lényeg, de azért kicsit emeltem az élvezeti értékén.
Számomra amúgy is érthetetlen volt, miért csak így vagy úgy, habarva vagy buggyantva mehet bele a tojás, hiszen úgy a legjobb, ha mindkét formában megjelenik. Nekem már Anyukám is így csinálta, amikor kicsit voltunk, és spórolós konyhát vitt, volt benne egész és habart tojás is.
Amit még ezen túl változtattam rajta, az már voltaképp apróság, de az ördög ott rejlik: víz helyett húslevessel öntöttem fel a keveréket, a fűszerpaprikát füstölt paprikára cseréltem és tettem hozzá őrölt római köményt is, a levesbe pedig néhány karika gyömbért dobtam. A végén nem ecettel, hanem citrommal savanyítottam, így gyümölcsösebb, érdekesebb lett az eredmény.
Fotók: Ács Bori/Só&Bors
