Levest még nem készítettünk padlizsánból, de ami késik, nem múlik. Igazi levesrajongó lévén, természetesen csak idő kérdése volt, hogy ezt is kipróbáljuk, és nem bántuk meg.
A recept honnan máshonnan jött volna, mint (nem, nem Erdélyből, hanem) Izraelből, ahol szintén nagy rajongói a padlizsánnak. Kicsit izgultam, hogy lesz-e benne olyan hozzávaló, amit itthon nehéz beszerezni, (nehéz = nem lehet megvásárolni a legközelebbi szupermarketben), de szerencsére semmi ilyesmiről nem volt szó.
Mivel itthon éppen terem a padlizsán, és hetek óta címkézem fejben, hogy melyik, egyre csak hízó lila csüngőből mit fogok készíteni, úgy döntöttem, hogy a levesnek szánt darabok készen vannak, mehetnek a fazékba. Vagyis előbb a sütőbe, mert a padlizsánleves úgy kezdődik, hogy előbb pépesre sütjük a padlizsánt. Ez a lépés nekem sok mindent megmagyarázott, és egyben meg is nyugtatott: nem tök ízű lesz a leves, hanem padlizsán ízű.
Levesbetétnek pesztó, óyeah!
A másik izgalom pedig a levesbetétnek használt pesztó. Mivel a bazsalikom is pont fénykorát éli, nem olyan nagy kaland elkészíteni pár evőkanállal. Én mondjuk ezen a procedúrán a hétvégén át is estem, úgyhogy most ipari mennyiségű pesztó van itthon. (Csak jelzem, hogy a fenyőmag nem kötelező tartozék, hanem az is csak egyfajta pesztó, amiben fenyőmag van. Szerintem nem éri meg az árát, annyira nem finom, mind amennyire drága, úgyhogy én simán szoktam helyettesíteni napraforgó maggal, tökmaggal, vagy bármivel, ami éppen akad itthon. Mondjuk ettől Andi biztosan a szívéhez fog kapni, de majd viszek neki kóstolót, hogy meggyőzzem.)
Fotó: Shutterstock
