A nyárban az egyik igazán jó dolog, hogy ki lehet ülni. Fröccsözni, limonádét inni, ebédelni vagy vacsorázni egy teraszon, kerthelyiségben. Ezek a jelenlegi kedvenc teraszos helyeink a városban, legyen szó üzleti ebédről, egy magyaros vacsoráról vagy egy ráérős, délutánig tartó családi ebédről.
La Perle Noire
Szeretem az Andrássy utat. Ha a városban van dolgom, erre tervezem az utat. Mikor a Hősök teréről bekanyarodok, mindig a hatalmába kerít egy érzés. Az, hogy itthon vagyok. Hogy ez a város befogadott engem, megnyílt előttem. Nem elnyelt, hanem a szárnyai alá vett és megmutatta magát. Megnyílt előttem és engem is kinyitott. Sok emlék köt ide, szaladtam kézen fogva az esőben a kislányommal a Bábszínház előadására, sétáltam adventkor fagyoskodva, forralt borral a kezemben, és életemben először itt éreztem igazán „pestinek” magam.
Mostanában pedig ide beszélek meg találkozót, ha ebédidőben tárgyalok, interjúzom, vagy akkor van idő arra, hogy „most már tényleg fussunk össze valahol”. Mert azt gondolom, hogy terített asztal mellett könnyebben születnek jó döntések, könnyebben nyílnak meg emberek, és ebéd közben jót lehet beszélgetni azokkal, akik miatt furdal a lelkiismeret, mert sokkal kevesebb időt szánunk rájuk, mint amit megérdemelnének.
A La Perle Noire erre a tökéletes hely.
A hangulatos, elegáns és mégis otthonosan barátságos teraszba szerettem bele. Akár giccsesen hangzik, akár nem, de a Hősök tere és a diplomata negyed által övezett étterem olyan, mint egy csendes sziget. Levendulaillat, nyugalom és valami csendes idill, ami miatt egyszerűen jó itt lenni.
A hely nélkülözi a merev protokollt és az üzleti szigort, bár a business lunch elnevezés ezt sugallhatja. Ám itt nem erről van szó, hanem fantasztikusan szép tányérokon kínált háromfogásos ebédről, elfogadható áron.
Gasztronómia ez a javából, délidőben. Akár üzleti tárgyalásra jövünk ide, akár ebédelni a barátainkkal, a kínáló falatok közben már kialakul az otthonosság érzése és a kötetlen hangulat. Ráadásul mindezt egy gyönyörű helyen, a belvárosi egyetlen zöldövezeti teraszos éttermében.
Heti ebéd szezonális jellegű ételekkel, hetenként változó étlappal - nem fine dining, de köze sincs egy átlagos déli menühöz. Mintha a’la carte választottunk volna. Szeretem, amikor a találkozó után azt mondják, fú, de jó helyet választottál! Azt is, ha sikerül valakit rábeszélnem a hideg, joghurtos töklevesre. Mintha az én érdemem lenne. Pedig nem az, de egy kicsit a magaménak érzem a sikert. Akit igazán el akarok varázsolni, annak különös gonddal választok időpontot, mert késő tavasztól őszig szerdától vasárnapig déltől champagne grillterasz is van ebben a gyönyörű kerthelyiségben. Kell több?
A kiszolgálás kifogástalan, figyelmes, de nem tolakodó. Zavarbaejtő kulináris élmény a szürke hétköznapokon, üdítő ízek, kiváló séf, remek ízek. Szerintem nem kell más egy jó ebédhez. A kedvenc helyem lett.
Astor
In the summer in the city, in the summer int he city, dúdolgatom az Astorián. Mindig itt jut eszembe ez a dal. Télen is. Itt érzem igazán, hogy Budapest egy lüktető város, itt érzem át, hogy milyen hatalmas, van ebben valami megnyugtató is, a zaj, a forgalom, a rengeteg autó. Budapest él, mozgásban van és ez az a hely, ahol eszembe jut, hogy a nagyvárosok sosem alszanak.
Itt, a körút mellett van az Astor, ami tökéletesen illeszkedik ebbe a pezsgő zsizsegésbe.
Az Astor egy olyan hely, ahol tényleg bármit csinálhatunk. Beülhetünk fröccsözni és nézhetjük, ahogy szó szerint átvonul előttünk az egész város. Beszélhetünk meg ide találkozót, hogy innen induljunk tovább, és nagy előny, hogy motorral vagy biciklivel is érkezhetünk, mert a helyhez szinte szervesen hozzátartozik a biciklitároló.
Bruncholhatunk a hét minden napján, ez külön jó, hiszen kevés helyen értik a bruchot. Itt értik. Ha rohanunk, leülhetünk bekapni egy hamburgert. Színház előtt ihatunk egy pohár bort. De akár utána is, hiszen éjfélig nyitva vannak. Tárgyalhatunk fontos és kevésbé fontos dolgokról, eltölthetünk pár órát baráti társasággal is, kiváló borok társaságában.
Ebédelhetünk, vacsorázhatunk. Sietősen vagy nyugodtan. Ha már itt vagyunk a város forgatagában, lelassíthatunk egy rozé kacsamellel, vagy a magyaros kínálatból választhatunk egy zöldborsólevest – ez egyébként a tulajdonos nagymamájának receptje alapján készül -, aztán egy rizskocht és futhatunk tovább a dolgunkra.
Larus
Képzeld el, hogy szőlőtőkék mellett, egy hatalmas teraszon ülsz. Körülötted gyerekek szaladgálnak, az egyik a kutyáddal játszik. Az asztalnál a családod, valaki épp egy ezerszer hallott gyerekkori történeted meséli. Felnézel az étlapból, a ligetet látod, fúj a szél, zöld lombok és vakítóan kék ég. És most képzeld el, hogy Budapesten vagy.
Anyukám nem szeret étterembe járni. Nincs hozzászokva ahhoz, hogy kiszolgálják, azt hiszem, feszélyezi is. Budapest is túl nagy neki, túl zajos, túlságosan lüktető, elveszve érzi magát benne. Tudom jól, így amikor nálunk vendégeskedik, igyekszem a város csendesebb, nyugalmasabb arcát mutatni neki.
Nem azt mondtad, hogy enni is megyünk, kérdezte nem túl lelkesen. De, feleltem könnyedén és becsuktam a kocsi ajtaját. És a kutyák? Ők is jönnek, feleltem vigyorogva, aztán sétáltunk egy nagyot, ültünk a rakodópart alsó kövén, jártunk ott, ahol a hatos megáll, még tán az ominbusz tetején is utaztunk volna, de megéheztünk.
Na, milyen, kérdeztem úgy, mintha mellékes lenne, mit válaszolna. A kislányom más gyerekekkel játszott, a kutyák hűsöltek, a szőlőtőkék mellett ültünk a hatalmas teraszon a Larusban. Körülöttünk családok: szülinapos, olaszos, csendes.
Mintha nem is Pesten lennék. Nem, mert Budán vagyunk, nyeltem vissza a szemtelen riposztot. Hanem. Mintha egy kert végében, egy nagy családi hepajon, kortyoltam bele a limonádéba és fejeztem be anyu helyett a mondatot. És ezt nézd, toltam az orra alá az étlapot. Van hal.
Igen, bajaiak vagyunk, nem tagadhatjuk meg magunkat. Anyu megnyugodott. A Larusban többféle halas főételből is választhatunk.
Hát ezért jöttünk ide, dőltem hátra szemtelen vigyorral az arcomon. Na meg az étlap miatt, gondoltam magamban. A Larus étlapja egyszerre lenyűgöző és hihetetlenül izgalmas számomra, ezt a séfet mintha egyenesen nekem utalta volna ki a Sors. Ha ez ennyire szeret enni, akkor adjunk hozzá neki egy embert, hogy úgy érezze, csak neki főznek, mondták ott fenn.
Így fordulhat elő, hogy én, aki vállaltan és köztudottan húsos vagyok, vegetáriánus főételt rendelek és ujjongok, mert van paszternák, beleeszem anyu halába, aztán nyavalygok, hogy igazából csak most vettem észre a grillétlapon a malacoldalast és mi lenne, ha desszertnek azt ennék?
Pár nap múlva csörög a telefon, anyu az. És ha legközelebb jövök, oda menjünk ebédelni, ahol múltkor voltunk!
Oda megyünk. Ha családi ebéd, akkor Larus.
Republik Bistro & Garden
Ki gondolta volna, hogy az Ötkertről egyszer nem a buli, hanem a francia-magyar fúziós konyha jut az eszünkbe? Pedig ez történt, a tavasszal megnyílt Republik Bistro & Garden merészen belenyúlt a hagyományos magyar ételekbe és a Bazilika közelében a leglazább étterem lett.
Tényleg az, ha most lenne a lánybúcsúm, vagy tíz – na jó, húsz – évvel fiatalabb lennék, és a barátnőkkel egy csajos szülinapot rendeznék, ide jönnék. De kisgyerekes szülőként sem maradunk hoppon, jó hely a Rebublik arra is, hogy eltöltsek végre kettesben egy vacsorát a férjemmel.
A fiatalos stílus köszönhető egyrészt az Ötkertes előéletnek és a számomra üdítően ható, nagyon divatos berendezésnek, ami egyszerre trendi és otthonos. Na és persze köszönhető ez a Franciaországból hazatért séfnek, valamint annak az elgondolásnak, hogy a főként turisták által látogatott környéken legyen egy hely, ahova beülhetünk és ehetünk könnyed, francia alapokon nyugvó ebédet, vagy vacsorát.
A hely nagy előnye a hatalmas nyitott, belső kert, ami egyedülálló. Igazi felüdülés a forgatagból beülni erre a tágas helyre, alkalmat ad hosszú beszélgetésekre, forró nyári napokon a felüdülésre.
A Republik egyaránt vonzó hely akkor, ha a városban flangálás közben megéhezünk és beülnénk enni egy jót. És igazán remek egy esti vacsora elköltésére, szerdától szombatig élő zenével és franciás könnyedséggel megalkotott, remek cigánypecsenyével, családi vagy baráti körben.
Nagy öröm, hogy az étlapon tradicionális magyar ételek is szerepelnek – a lecsót ne hagyják ki! -, rendelhetünk gulyást, csirkepörköltet, mindezt persze a már említett franciás csavarral. Az árak meglepőek ahhoz képest, hogy a Zrínyi utcában vagyunk, mindenképpen kellemes meglepetésben volt részem. Másoknak is az lesz, jó döntés a Republik, ha jót akarunk enni.
