Ha ilyen ütemben folytatódik a felmelegedés, lemondhatunk a szívünknek oly kedves feketéről. A globális éghajlatváltozás hatására a jelenleg rendelkezésre álló termőföldek nagy része alkalmatlan lesz kávétermesztésre.
A kávétermesztés egyre körülményesebbé, mígnem lehetetlenné válik. Szükséges intézkedések hiányában 2050-re a kávé ára drasztikusan emelkedhet, és ennek eredményeképpen élvezeti cikkből könnyen luxus cikké válhat. 2080-ra teljesen eltűnhet az érzékenyebb, igényesebb fajta, a Coffea Arabica.
A kőolaj után a kávé a legnagyobb értékben gazdát cserélő áru a világkereskedelemben. Magától értetődő tehát, hogy egy, az iparágat sújtó válság beláthatatlan gazdasági következményekkel járhat.
A probléma természetesen összetett, hiszen nem pusztán gazdasági kérdésről van szó. A kávé sok millió ember megélhetését biztosítja. Ha tehát a kis piros bogyó eltűnik, az alaphangon 120 millió - a fejlődő országokban élő - ember életére lesz drasztikus hatással. Nem beszélve a világ gazdagabbik feléről, ahol az emberek nagy része nem csak fogyasztója ennek az élvezeti cikknek, de egyenesen nem tudja elképzelni a napját nélküle.
Úton az ökológiai katasztrófa felé
A dolog hátterében azonban az ökológiai katasztrófa áll. Az örökzöld kávénövény az Egyenlítő mentén, a Rák- és Baktérítő közötti trópusi övezetben terem. Csak itt adottak a feltételek: a termékeny talaj, a kellő mennyiségű csapadék és a 15-24 Celsius-fokos évi középhőmérséklet.
A globális felmelegedés hatására jelentősen csökkenni fog a kávétermesztésre alkalmas termőterületek mennyisége. A kávécserjéket magasabban fekvő területekre kell ültetni. Ezzel veszélyeztetik az eddig érintetlen erdős területeket és az ott élő ökoszisztémát. Még annak ellenére is, hogy a kávécserje alapvetően az árnyékos területeket kedveli, elkerülhetetlenné válhat, hogy a termelő gazdák újabb és újabb erdőirtást hajtsanak végre.
Van azért jó hír is
Az Arbour Day Alapítvány Projekt 2050 elnevezésű fenntarthatósági terve a kávétermesztés szabályozása révén igyekszik fékezni a folyamatot. Azok a termelők, akik a szabályokat betartják, megkapják a Projekt 2050 minősítési tanúsítványát, amely a piaci helyzetük biztosítékául szolgál.
Így menthetjük meg a kávét
Az alapítvány munkatársai négy alapvető szabványt határoztak meg:
- A fa- és erdőgazdálkodás fenntarthatóbbá tétele érdekében a földhasználatot szabályozzák, a fák megtartását és új fák telepítését írják elő.
- A második szabvány a vízhasználat - konkrétan a szennyvízkezelés és a vízminőség javításának - kérdését érinti. Hiszen ez a környéken élők, a kávétermelő közösségek életét, életminőségét erőteljesen meghatározó tényező.
- A harmadik témakör a kávé minőségével és a betakarítás gyakorlatával foglalkozik, ezzel hatékonyabbá téve a termelést és a helyiek számára a bevételekhez való hozzájutást.
- A negyedik szabvány a már említett kérdések betartására, a fenntarthatósággal kapcsolatos oktatás fontosságára hívja fel a figyelmet.
A szabályozás és a szabályok betartására való ösztönzés tehát adott. Kérdés, hogy ezt a gyakorlatban mennyire sikerül alkalmazni, lehetséges-e a tartós együttműködés. A tét nagy.
Fotó: Getty Images
