Gyermekkori rémálmunk a nyári erdei kiránduláskor rövidnadrágban elszenvedett csaláncsípés. Rágondolni is rossz, hogy megegyük ezt a rosszindulatú növényt. Pedig a csalán egészséges, amit nemcsak gyógyászati céllal használhatunk fel, hanem ilyenkor tavasszal különféle finomságokat is készíthetünk belőle.
Ahogy a mellékelt ábra is mutatja, varázsolhatunk belőle például egy finom pestót. Ezt aztán ehetjük pirítós mellé, vagy hagyományos módon rázuttyanthatjuk egy kis tésztára. A csalán különleges ízét a klasszikus pesto hozzávalói remekül kiemelik.
A csalán-pesto alábbi receptúrája eltér a klasszikustól. A csalánt ugyanis előbb blansírozzuk és csak utána aprítjuk. A csalán feldolgozása esetén azért tesz jó szolgálatot a művelet, mert ártalmatlanítjuk vele a csípős zöldfélét.
Blansírozás
A blansírozás egyébként egy remek eljárás, melyet előfőzésnek vagy sokkolásnak is hívnak. Azt jelenti, hogy a zöldségeket rövid ideig forró vízben főzzük, majd hirtelen jeges vízbe mártjuk. Ezzel a módszerrel megőrizhetjük a zöldségek ízét és színét, illetve - fagyasztással - remekül tartósíthatjuk azokat. Ha utóbbi a célunk, fontos, hogy a jeges vizes fürdő után mindig alaposan szárítsuk meg a zöldeket, csak azután tegyük őket a mélyhűtőbe. Ha ugyanis vizesen kerülnek lefagyasztásra, roncsolódik a sejtfaluk, és mikor felolvasztjuk őket, szottyadtak és gumiszerűek lesznek.
Én általában késes aprítóban készítem a pestót, és azonnal elhasználom, mert hamar megbarnul. Nem kizárólagos azonban ez a módszer. A szakavatott, házi pestokészítő mozsárral dolgozik - és milyen igaza van. Bár jóval fárasztóbb az ügymenet, megéri, mert így a zöldségkrém sokkal tovább kívánatos marad. Így vagy úgy, a csalán-pesto egy izgalmas és egészséges csemege, amit érdemes kipróbálni.
Fotó: Getty Images
