Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem a reggeleim finoman szólva is hektikusak. Nem vagyok egy hajnali pacsirta, akinek már hatkor kipattan a szeme, üdén, frissen és energikusan felugrik az ágyból, aztán elmegy futni egyet, reggelit készít a családnak, aztán összekészül, és indul a munkába. Én még akkor is azt mondanám, hogy visszaalszom öt percre, ha kiabálna a fél család, hogy ég a ház. Futásról meg főzésről meg pláne szó sem lehet.
Viszont reggelizni muszáj, különben összeesek az ebédig a munkában, de az ziher, hogy az értékes alvásidőmet nem fogom beáldozni arra, hogy rántottát, bundás kenyeret vagy urambocsá amerikai palacsintát, vagy hasonlót rittyentsek magamnak.
Elárulom, hogy a másnapi ebédemet is előző este rakom össze, hogy csak fel kelljen marni a dobozkámat a hűtőből, és indulhassak is. Innen jött az ötlet, hogy ugyanezt megtehetném a reggelivel is. De a szendvicsben összeszottyad a zöldség reggelre. A tükörtojás meg kiszárad. A palacsintát meg megeszi az éjszakai hűtőhadjáratot indító pasi. Nos így jött ez az ötlet.
Olyan reggeli kellett, ami teljesen jól elvan egy éjszakát a hűtőben – sőt, ami azt illeti, ez a recept még el is várja, hogy ennyi időn át magára hagyjuk a hidegben. Ráadásul egészséges, finom, és tényleg pár perc összeállítani. Hát mi mást kívánhatnánk még az élettől? Sokféle recept létezik, én így csinálom.
