Tejszínhabbal és csokival összekent arc és kéz, kaján vigyor az utolsó falat után, teljes elégedettség és jóllakottság akár egy szelet után is - a jó gofri ismertetőjegyei. Már ha nem spóroljuk ki az anyagot belőle. Ez márpedig kulcskérdés: ímmel-ámmal megtámogatott gofrit enni nem is érdemes.
Megfigyelésem szerint a gyerekbandázós hétvégék legnépszerűbb étele a gofri, és nem véletlenül. A gyerekek ugyebár mindig borzalmasan megéheznek a túlélőzésben, a szarvasok levadászásában, és az új civilizáció építésében (lerombolásában), ezért aztán valami tényleg kalóriadús (és lehetőleg édes) ételre van szükségük, amivel kihúzhatják. Lehetőleg olyanra, amihez minden van otthon, és nem kell miatta órákon át a tűzhely mellett állni.
A gofri tehát az anyák megmentője, de csak akkor, ha megfelelő minőségű rávaló is akad otthon. Adunk is néhány ötletet. Tejszínhab, csokiöntet (olvasztott csoki), karamell, darabos lekvár, nutella, gyümölcs, puding. Hedonisták csorgathatnak rá mézet, tapaszthatnak bele dióféléket, szóval bármi mehet rá, ami akad. Csak sok legyen!
Fő a tojáshab
Egy gofritésztát elkészíteni nem tartozik az embert próbáló feladatok közé, legfeljebb annyival tart tovább, mint egy palacsintatésztát kikeverni (1:25-ös szintidővel tudjuk), hogy külön fel kell verni a tojásfehérje habot. Innentől viszont már sokkal haladósabb, mert egy jól megpakolt gofrival simán jóllakik egy gyerek (felnőtt), vagyis fejenként 1-2 darabnál többet nem is kell sütni.
